Az emberi pénisz egy külső férfi intromittens szerv, amely emellett húgyúti rendszerként is szolgál. A fő részek a gyökér (radix); test (korpusz); és a pénisz hámja, beleértve a szár bőrét és a pénisz péniszét borító fitymát (elülső). A pénisz teste három szövetoszlopból áll: két corpora cavernosa a háti oldalon és corpus spongiosum közöttük a ventrális oldalon. Az emberi húgycső áthalad a prosztatán, ahol csatlakozik az ejakulációs csatornához, majd a péniszhez.  

A húgycső áthalad a corpus spongiosumon, nyílása, a meatus (/miːˈeɪtəs/) pedig a pénisz pénisz végén található. Ez egy járat a vizeletürítéshez és a spermiumok kiürítéséhez (lásd a férfi reproduktív rendszert). A pénisz nagy része ugyanabból az embrionális szövetből fejlődik ki, mint a nők csiklója. A pénisz és a húgycső körüli bőr ugyanabból az embrionális szövetből származik, amely a nőknél a kisajkakat fejleszti.[1][2] Az erekció a pénisz merevsége és erekciója, amely szexuális izgalom során következik be. Az erekció szexuális helyzetekben is előfordulhat; spontán szexuális erekció gyakran fordul elő serdülőkorban és alvás közben. A pénisz szárának (nem megfelelő) helyzetben olyan érzete van, mint egy sűrű szivacs, amely nagyon sima szemhéj típusú bőrbe van burkolva. A körülmetéletlen férfiak péniszét a fityma fedi. Teljesen merev (kemény) állapotában a pénisz szára szilárd, szorosan feszített bőr. Az erekciós pénisz péniszének olyan érzése van, mint egy nyers gombaé. Az erekciós pénisz lehet egyenes vagy ívelt, és felfelé, lefelé vagy egyenesen előre mutathat. 2015-ben a pénisz méretével kapcsolatos legjobb kutatás azt találta, hogy az átlagos emberi pénisz 13,12 cm hosszú és 11,66 cm (4,59 hüvelyk) kerületű.[3][4] Sem az életkor, sem a foltos pénisz mérete nem jósolja meg pontosan az erekció hosszát. A pénisz módosításának leggyakoribb formája a körülmetélés és a piercing. A körülmetélés a fityma egy részének vagy egészének eltávolítása különféle kulturális, vallási és ritkábban egészségügyi okokból, és a gyakorlat ellentmondásos. Jelenleg folynak a tudósok erőfeszítései az emberi pénisz szerkezetének részleges vagy teljes helyreállítására. A legtöbb hasznot e területen a születési rendellenességekkel, rákos megbetegedésekkel, a pénisz egészének vagy egy részének eltávolítását igénylő sérülésekkel küzdők, valamint a férfiak, akik a nemi szervek kényszermódosításával kívánják visszafordítani a betegségformák visszafordítására.

a húgycső, amely a húgycső, áthalad a corpus spongiosumon, és nyílása, az úgynevezett meatus /miːˈeɪtəs/, a pénisz pénisz csúcsán található. Ez a vizelet és az ejakulátum spermájának töredéke. A spermiumok a herékben képződnek, és a hozzá kapcsolódó mellékhere-ben raktározódnak. Az ejakuláció során a spermiumot a vas deferens, két csatorna, amelyek a hólyag felett és mögött haladnak, felnyomják. Folyadékot adnak az ondóhólyagokhoz, és a vas deferens ejakulációs csatornává alakul, amely a prosztata mirigyében csatlakozik a húgycsőhöz. A prosztata és a bulbourethralis mirigyek több váladékot adnak hozzá, és a hímivarsejtek a péniszen keresztül távoznak. A raphe a pénisz oldalsó oldalai közötti látható gerinc, amely a pénisz hasán vagy alján helyezkedik el, és a meatustól (a húgycső nyílásától) a herezacskón keresztül a perineumig (a herezacskó és a végbélnyílás közötti terület) fut. [8] Az emberi pénisz abban különbözik a többi emlőstől, hogy hiányzik belőle a baculum (vagy erekciós csont), és ehelyett teljes mértékben a vérre támaszkodik az erekció eléréséhez. A disztális szalag a péniszmakon támaszkodik, és szerves szerepet játszik a pénisz fibroskeletonjában, és ezt a szerkezetet "os analógnak" nevezik, ezt a kifejezést Geng Long Hsu találta ki az Encyclopedia of Reproduction-ban.[9] Ez a baculum maradványa, amely valószínűleg a párzási gyakorlatok változása révén alakult ki.[10]